Így változik az ember ízlése szemüvegek terén
Sok oldalt látok, ami az embernek az arcformája szerint szeretne szemüvegeket, napszemüveget ajánlani. Ez remek, hiszen sok ember úgy is érzi, hogy erre szüksége van, szereti, hogyha ajánlanak neki lehetőségeket. Nem szeretne rossz döntést hozni vagy próbálja elkerülni, hogy kilógjon a sorból. Bevallom, én is így éreztem sokszor korábban, bedőltem annak, hogy mindenkinek van egy arcformája, amihez egy-két kialakítás illik. Aztán valahogy sikerült kinőnöm ezt. Ma már olvasom ezeket a cikkeket, és arra gondolok, hogy miért is kéne mindig kompenzálni és ellensúlyozni azt, ahogyan kinézünk? Miért akarjuk nyújtani a rövidet, szélesíteni a keskenyet és szögletesebbé tenni azt, ami kerek. A társadalom próbálja belénk nevelni, hogy minél közelebb kell kerülnünk a sztenderdhez, és ezt egészen apró dolgokban is megnyilvánítani. Mint a szemüvegek. Az ember nem emelheti ki a saját vonásait, mert arra kell törekednie, hogy a keret ellensúlyozza a vonásait. Kivéve persze, hogyha az ember egyébként is a sztenderd – ők persze megengedhetik maguknak, hogy kiemeljék a vonásaikat, és ne eltűntessék azokat.
Első lépésem a szemüvegek világában
Amikor az első szemüvegeket kapja az ember, akkor még általában hallgat ezekre a tanácsokra. Én személy szerint még gyerek voltam, annyira nem is vettem részt a válogatásban. Egy gyerek egyébként sem akar ilyesmit hordani, ugye? Nem is számítottam rá, hogy nagyon jól fog állni. Mivel az arcom kerek, így egy téglalap alakú, de lekerekített szélű darabot kaptam, csak vékony szárakkal, nehogy nagyon bezavarjon vagy vastagítsa az arcomat. Minden tekintetben megfelelt a cikkekben leírtaknak, hogy milyennek kell lennie annak a darabnak, amit az ember a vonásai ellensúlyozására hivatott viselni. Én személy szerint utáltam. Még szinte kisgyerekként úgy éreztem magam, mint egy tanárnéni abban a szemüvegben. Itt a nagy tanulsága a dolognak: nem csak az arcformát és a kinézetet kell nézni, hanem azt is, akik mi magunk vagyunk belül, amit szeretnénk másoknak közvetíteni a kinézetünkkel. Akartam én ennyi idősen úgy kinézni, mint egy tanárnéni? Egyáltalán nem. Úgy akartam kinézni, mint egy gyerek, aki éppen annyi idős, amennyi, nem pedig úgy, mint egy nála sokkal idősebb és komolyabb ember.
A második darabot már középiskolában kaptam. Szemüvegek sokaságát próbáltam fel, mire találtam egy olyan darabot, amivel meg is voltam elégedve. Ez azonban közel sem jelenti azt, hogy tökéletes lett volna. Megint csak hasonló kialakításnál maradtam, de már egy kicsit szélesebb volt a keret, ami jobban illett az arcomhoz, és a szára is piros-fekete mintáival úgy éreztem, hogy inkább való nekem, mint a komolyabb darabok az elegáns mintáikkal, vékony szárakkal és komoly kinézettel.
Szemüvegek között a tökéletes
Fiatal felnőttként jöttem rá csak, hogy mi az igazi probléma a szemüvegekkel, amiket eddig vásároltam. Egyszerűen nem illettek hozzám. Nem azt fejezték ki, amit én akartam mutatni magamból. Ezt nagyon egyszerűen le tudja más is tesztelni magán. Hogyha valaki úgy érzi, hogy a szemüveg mögött el tud bújni, az eltakarja őt, akkor az a szemüveg egyszerűen nem neki való, mert egy védelmi eszköznek használja, amire nem lehet igazán büszke. Éppen ezért, most ezekhez az emberekhez szeretnék most néhány szót szólni: a szemüvegeknek a lényege nem az eltakarás, hanem a kiemelés! Olyan darabot válasszunk, ami mögött nem elbújunk, hanem amivel éppen az ellenkezőjét érjük el. Kihúzzuk a hátunkat, felemeljük a fejünket, és azt tudjuk mondani: nézd, milyen csodás szemüvegem van, és mennyire kiemeli a szépségem, a személyiségem, a menőségem.
A legjobb szemüvegek
Hogyha csupán a személyiségünkhöz választunk darabot, az sokkal jobban fog állni rajtunk. Hiszen az ember külsejét nem csak külső jegyek határozzák meg, hanem az is, hogy hogyan áll saját magához, milyen a viselkedése, mit közvetít a tartása, a tekintete és az öltözködése mások számára. Minden egy-egy jel a nonverbális kommunikációban, melyek közül a szemüvegek csupán egyet képviselnek. Hogyha azonban olyan darabot választ az ember, ami nem illik hozzá, akkor a többi tulajdonsága is ehhez fog igazodni, amit persze szeretnénk minél jobban elkerülni. Én tehát csak azt tudom mindenkinek javasolni, hogy hagyjuk a szemüvegek determinálását, ne akarjunk mindent kategorizálni és szabályozni. Választhasson mindenki olyan darabot, ami neki tetszik, amit szívesen hord a mindennapok során, sőt még szereti is azt.
Számomra ezt egy kerek szemüveg jelentette a szemüvegek rengetegében. Habár nem illik a cikkek szerint az arcformámhoz, a valóságban éppen hogy nagyon is illik az összképbe. Kifejezi azt a bohókás személyiséget, aminek én érzem magam, bátran merem viselni fiatalok között és a munkahelyemen is. Nem kell többé kontaktlencsére költenem, mert úgy érzem, hogy a szemüvegem is egy ékszer, mint a nyakláncaim vagy a karkötőim. Én végre szabadnak érzem magam, végre önmagam lehetek, és többé nem takarja ki semmi a szemem vagy a személyiségem a kinézetemben. Másoknak is csak ajánlani tudom, hogy találják meg azt a keretet, ami nekik ugyanezt jelenti.
